HTML

Zöld Könyvet Magyarországnak

A blog Muammar al-Kadhafit és az általa írott Zöld Könyvet mutatja be. Ki szeretné fejteni a Harmadik Egyetemes Elmélet lényegét és gondolatainak aktualitását a mai Magyarországon. A fő cél: gondolkoztatni.

-Kapcsolatfelvétel:kadhafan@freemail.hu -Követés az iwiwen: http://iwiw.hu/i/klub/orszagok/Moamer-al-Kadafi-Fan-Club-3420686

Friss topikok

Kaddáfi

A Zöld Könyv letöltése

Zöld Könyvhttp://data.hu/get/9238684/Zold_Konyv.rar

Linkblog

A líbiai lázadás okai - iszlám szélsőségesek és amerikai intervenció -

2011.03.18. 21:48 :: zöldkönyvetmagyarországnak

 

- Ki a forradalmár és ki az elnyomó?
- A demokráciáért küzdenek-e a líbiai felkelők?
- Kié az olaj Líbiában? - és kié lenne az intervenció után?
- Kaddáfi, vagy Obama vezesse Afrikát?
- Létezhet-e valódi nemzeti szuverenitás az USA nyomása alatt?
 
 
A gondolkodó ember amikor feldogoz egy új információt, végiggondolja mi lehet belőle igaz, s mi az ami hazugság. A Líbiából érkező híradásokat olvasva az ilyen kritikára még inkább szükségünk van, mert amit csak lehet, azt a média igyekszik elferdíteni. - Úgy tűnik, egyedüli célja, a nyugat vezető pénzügyi-hatalmi csoportjait maximálisan kielégítő kép megformázása. (Valószínű, ez kevésbé tudatosult a magyar médiában, de azzal, hogy a Reuters, a CNN és a BBC híreit, kommentárjait egy az egyben veszik át, azonos eredményt érnek el.)
 
A FELKELÉS OKAI:
 
1. Régi vallási ellentétek
A felkelés kitörésében nagy jelentősége volt azon régi ellentéteknek, melyek még a zöld-forradalom kezdetén keletkeztek.
 
 
 
 
 
Muammer al-Kaddáfi ezredes a Líbia forradalom vezetője (1969)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Muammer al-Kaddáfi 1969-es forradalma számos változást hozott Líbiában, melyek bár óriási előrelépést jelentettek Líbia, s szellemi téren, a világ számára, sokakban mégis nemtetszést váltottak ki, különösképp igaz ez a vallási változásokra. (lásd az előző cikket: http://zoldkonyvetmagyarorszagnak.blog.hu/2011/03/06/kaddafi_libiaja_torteneti_attekintes_2)
Az 1969-es forradalommal egy a lakosság alig 1/3-át kitevő kisebbségének, a szenusszi-szektának az uralma is megdőlt. A szenussziak elnyomó, a többségi lakosság vallását nem tisztelő rendszerét vallásszabadság váltotta fel. A szenussziak közül nem mindenki nyugodott bele a változásba, sokuk meggyűlölte az új rendszert, s ezen meggyőződésüket - jelentős hányaduknál - a folyamatosan javuló életszínvonal sem ingatta meg.
A forradalom után Kaddáfi sort kerített a szunnita nagyegyház reformjára is –ami bár igencsak nagy falat volt, de a világi bíráskodás és a női egyenjogúság bevezetéséhez elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult. Ennek a reformnak a lényege az volt, hogy Kaddáfi hitforrásként csak a Koránt ismerte el, míg a Szunna nevezetű - Mohamed cselekedeteit ecsetelő babonás arab népmesegyűjteményt - elutasította. – Ez számos egyházi vezető mindmáig tartó ellenállását váltotta ki.
 
1971-ben Kaddáfi bevezette a női egyenjogúságot – ez a szunnita egyházban és nagy tömegekben egyaránt ellenszenvet váltott ki. (A képen az Amazon Gárda tagjai –ők adják Kaddáfi személyes testőrségét. A forradalmi vezető azzal, hogy nőkből állítja fel a testőrségét, azt szerette volna megmutatni, hogy a női egyenrangúság olyan biztos tétel melyre a saját személyes biztonságát is kész feltenni.)
 
2. Valóra vált álmok
A Zöld Könyvben Kaddáfi egy olyan demokratikus modellt ír le, mely alsó és középszinten jócskán meghaladhatja a nyugati-modellű demokráciát, s mindamellett, hogy jobban védi a polgárait, nagyobb szabadságot is ad nekik. (Erről majd még részletesebben írok.) A lényeg az a számunkra, hogy ez a modell Líbiában 90%-ban valósággá is lett, méghozzá már jó régen.
Ezen túl a líbiai gazdasági, társadalmi reformok, az országot Afrika leggazdagabb, s a világ egyik leghatékonyabb jóléti államává tették.
Kaddáfi Zöld Könyve azonban a rendszer elgondolásánál azzal nem számolt, hogy mi lesz, ha a polgárok megunják a szabadságot, s nem hiszik el, hogy az tényleg szabadság, ha már nem hiszik el a jólétről sem, hogy az tényleg jólét lenne. – Azaz Kaddáfi azzal nem számolt, hogy az elkényeztetésben felnövő generációk elvesztik a valóságérzetüket, s abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy lehetne jobb is, méghozzá sokkal jobb.
Líbia fiatal ország, a lakosság átlagéletkorát nézve a legfiatalabb: a lakosság több mint 60%-a húsz éven aluli, s ezek a fiatalok már úgy nőttek fel, hogy nem tudták, milyen az igazi nélkülözés, milyen az elnyomás, így teljesen irracionális következtetésekre juthattak. Ehhez járultak a már meglévő, illetve az azt felerősítő újabb vallási okok.
 
3. A radikális iszlám világot hódít(ana)
A XXI. század a szélsőséges iszlám térhódításának százada lesz – sokak szerint. Én ezt a nézetet ugyan nem osztom, de kétségkívül reneszánszát éli az iszlámnak egy agresszív, szellemiségében a legsötétebb középkort idéző irányzata. Hasonlóképp, a legtöbb primitív eszmerendszerhez, ez is gyors hódításra képes, így fenyegetést jelent a világra, és azon belül (paradox módon) különösképpen az iszlám gyökerű államokra.
Bámulatos, hogy milyen gyorsan terjedt ez az egész. Pár éve Egyiptomból az a bulvárhír érkezett, hogy a fiataloknál divat lett az imakövet úgy beledöngölni a homlokukba, hogy annak nyoma napokig meg is látsszon. Egy-két éve divat lett a nőknél az arc eltakarása. Ma már megverik azokat a nőket, akik túl hivalkodóan viselkednek, öltözködnek. (Persze egy vallási fanatikus szemében nem nehéz túl hivalkodóan öltözködni, viselkedni.) Az előbb imakővel szórakozó fiatalok mára már forradalmat csináltak. (Jegyezzük meg, hogy ez utóbbi nem nagy baj, hisz Mubarak egy meglehetősen semmirekellő ember volt, aki az USA és Izrael kiszolgálásán kívül nem volt jó, tulajdonképpen semmire.)
Líbiában is vallási radikalizáció játszódott le, akár Egyiptomban, csak éppen ott, a már eleve szélsőséges szennusszi szekta romjain, még radikálisabbá, még primitívebbé, brutálisabbá vált a fiatalok vallásossága.
Kétségtelen, ha a felkelés győzne, Líbia válna az al-Kaida elsőszámú bázisává.
 
A líbiai felkelés „hős demokratái” 1.
 
4. Ahol olaj van, ott van pénz, ahol pénz van, azt elveszem. – avagy az USA magasztos elvei
Minap, a pici Bahreinbe a szaúdi hadsereg bevonult, s segített a helyi kormányerőknek a tüntetések felszámolásában. Azt a két Irak elleni háborúból talán mindenki tudhatja, Szaúd-Arábia a térségben Amerika elő számú szövetségese, így nem lehet vitás, hogy az arab szultánság miért is lépett, miután a térségben állomásozó 5. amerikai flotta parancsnoka már megmondta, hogy Bahrein semmilyen körülmények között nem kerülhet a „gonosz” Irán-barát tüntetők kezére. Hogy miért? Mert jelenleg a bahreini olaj-kitermelési jogok, brit és amerikai cégek kezén vannak, a „gonosz” tüntetők pedig azt követelnék, hogy az ő olajuk az ő államuk tulajdonába kerüljön… (Micsoda emberek vannak!)
Líbia esetében a dolog épp fordítottan áll. Kaddáfi ragaszkodik az olaj állami tulajdonához, míg az ellenzék széltében hosszában azt reklámozza, hogy az ő „demokratikus Líbiájukban” bizony megszűnne az állami tulajdon és így az olaj is magánkézbe (azaz amerikai és nyugat-európai bankár-klánjainak kezeibe kerülhetne.)
 
Amerika ezer más okból is gyűlöli Líbiát, így persze kapva kapna is a lehetőségen, ha nem lennének máshol is komoly lekötöttségei. (Korábbi rabló hadjárataiból fakadóan.) – Így azonban úgy néz ki, lepasszolta a Líbia elleni agressziót nyugat-európai csatlósainak… - A kérdés már csak az, hogy azok lesznek-e olyan bátrak, hogy véghezvigyék, amit az amerikai irányítású felkelőknek nem sikerült…
 
  A táblán a felkelők egyetlen valóban nyugati gondolata… („Olajat a Nyugatnak”)
 
5. KIÉ LESZ AFRIKA?
Amikor Amerika „ezer másik okáról” írtam, természetesen nem holmi igazságérzetről, emberbaráti szeretetről, vagy hasonló, a pénz nyelvén bizony le nem írható kifejezésekre akartam utalni, mert azokat az USA nem ismeri. Nem úgy a hatalmat, amit igenis ismer, szeret, s szeretne továbbra is monopolizálni, hogy világrabló politikáját fenntarthassa. Kaddáfi az utóbbi két-három évben ugyanis túl nagy eredményeket ért el nemzetközi szinten, így az USA számára, további térnyerése már nem elfogadható. Hogy mik voltak ezek az eredmények?
- Kaddáfi, korábban, a dekolonizációban játszott főszerepe miatt, döntő pozíciókat szerzett az Afrikai Unióban. Az Unió 2002-es megalakulásánál is övé volt a főszerep, de 2009-ig legalább nem volt annak az elnöke. S 2008-ig az afrikai össztörzsi szövetség sem adott neki olyan címet, melyet Dareiosz óta, nem viselt senki ember fia. Terve egy afrikai államszövetség (azaz konföderáció) megvalósulása már két éve napirenden van, minden össz-afrikai gyűlésen. Mondani sem kell, milyen kellemetlen lenne az Afrikát kiszipolyozó USA-nak, hogyha ez valóra válna…  
 
 Afrikai Unió – csoportkép (Kaddáfi középen, fehérben)
 
 Afrikai össz-törzsi ülés Líbiában. 2008-ben a gyűlés Kaddáfinak a királyok királya címet adományozta.
 
- 2009 végén Kaddáfi Latin-Amerikába utazott, majd következő évben az arab-térséget, Dél- Kelet Ázsiát és Afrikát is végigjárta, útba iktatva egy-két Dél-Kelet Európai országot is. (Vendéglátóinak álltalában nem kevés gondot okozva túlzó szerénységével. – Tudniillik, csak beduinsátorban hajlandó megszállni.) Ezen országjárás célja egy katonai szövetségi rendszer megalkotása lett volna, mely nevezett régiók országait fogja össze, egy, az Amerika-Britannia-Izrael tengellyel szembenálló védelmi szövetségbe. Ennek a szövetségnek a neve, SATO lett volna. (Azaz Dél-Atlanti Szövetség.) Látszólag, túl sokat ezzel a kezdeményezésével nem ért el, egy-két fekete-afrikai állam kivételével, a többi kifejtette, hogy nem kívánna csatlakozni hozzá. DE számos tárgyalópartner, a pillanatnyi visszautasítás mellett, azt is közölte Kaddáfival, hogy szívesen visszatérne majd a témára, alkalmasabb történelmi pillanatban. – Nos, nem nehéz belátni, hogyha eljönne az a pillanat, akkor az USA zsákmányoló politikája számára, bizony az egyik legsötétebb napok egyike lenne.
 
A FELKELÉS KIROBBANTÁSA:
 
A felkeléshullámok általában az egyes országokban, a saját, helyi okokból felgyülemlett feszültséget lobbantják lángra. A helyi ok Líbiában, mint láthattuk, a vallás volt.
A felkelés mögött azonban nem elég meglátnunk a belső okot és a külső gyújtó hatást (tunéziai és egyiptomi események), hanem a fáradságos munkát is látnunk kell a kirobbantásában. Ebben a munkában az amerikaiak számos helyi csoporttól kaptak támogatást: tömegmozgalmaktól és elitcsoportoktól egyaránt. Legnagyobb tömegmozgalomként a Bengazi központú Líbiai Iszlám Harci Csoport csatlakozott a tervhez, mint a neve is mutatja erősen vallási megfontolások alapján.
Ami pedig az elitcsoportokat illeti, ott a kormány egyes vezetőiről (mindenekelőtt Musztafa Abdul-Dzsalíl igazságügy miniszter), a hadsereg vezetésének egy részéről és egyes törzsi vezetőkről van szó. Első ránézésre tehát heterogén elemeket láthatunk, de kissé alaposabban megszemlélve, mindegyikük motivációját világosan láthatjuk: Abdul-Dzsalalíl az államfői posztra pályázik, a tisztek a martalékra, a törzsi vezetők pedig a „földjeiken” fekvő olajkutak jövedelméből szeretnének részesedést.
Egy szó, mint száz, a felkelők a média beállításával szemben, kezdetektől jól szervezettek voltak és alapjában véve, mint militáns csoportok tevékenykedtek. Már februárban, a felkelés tüntetéses szakaszában, egyebek mellett, közhivatalokat és rendőrőrsöket gyújtottak fel. Egyebek mellett, elvégre azt se feledjük el, hogy a kínai munkások szállásait sem felejtették el megtámadni és felgyújtani. Különben e csoportok még így sem jelentették a líbiai lakosság többségét, kezdeti megmozdulásaik nagy tömege elsősorban az országban tartózkodó másfél milliós egyiptomi munkavállalói tömeg aktív támogatásának eredménye volt, így azon sem érdemes meglepődnünk, hogy soraikat a felkelők éppúgy ki kellett egészítsék fekete-afrikaiakkal, mint a dezertálásoktól megfogyatkozott kormányerőknek. (Kaddáfi hadseregében valójában nem zsoldosként, hanem önkéntesen szolgálnak fekete-afrikaiak. Többségüket a hála vezette Kaddáfi megsegítésére, cserébe, hogy Líbia korábban segítette országaik függetlenségi háborúit, majd pedig humanitárius és gazdasági segítségnyújtással azok életszínvonalát is igyekezett elviselhetőbbé tenni.) 
 
 
 
 
A líbiai felkelők oldalán küzdő néger – állítólag azt magyarázza, mit is tenne Kaddáfiaval, ha az a kezei közé kerülne.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A fegyveres felkelés kirobbanását, a média úgy állította be, mintha annak előzményei a kormányerők sortüzei, illetve a civil lakosság elleni bombatámadások lettek volna.
Ez azonban hazugság. A rendőri és a katonai objektumok elleni támadások során valóban lőttek az azokat védő rendőrök, katonák, de miképp azt utóbb a legtöbb külföldi tanú is megerősítette, elsősorban nem a tömegre, hanem a levegőbe. (Persze ez nem azt jelenti, hogy a testi épségüket, a számos társukat korábban már meglincselő, Iszlám Harci Csoport tagjaitól ne féltek volna annyira, hogy végszükség esetén közéjük is eresszenek egy-két sorozatot.)
A BOMBÁZÁSOK PEDIG MEG SEM TÖRTÉNETEK!!! Hogy honnan tudjuk ezt biztosan? Hillary Clinton amerikai külügyminisztertől! Clinton az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 16. ülésszakán, Genfben ismerte be, hogy nemhogy bizonyítéka, de első kézből származó forrása sincs a Pentagonnak a légitámadásokra, így azok „lehet valóban nem történtek meg.”
Egyébiránt, azt, hogy Kaddáfi oldalán is álltak tömegek, a Tripoli Zöld Terén zajló szimpátiatüntetések jól bizonyítják.
 
Szimpátiatüntetés Kaddáfi mellett 1.
 
Szimpátiatüntetés Kaddáfi mellett 2.
 
Szimpátiatüntetés Kaddáfi mellett 3.
 
 Szimpátiatüntetés Kaddáfi mellett 4.
 
Most, hogy ezt is tisztáztuk, tegyük már fel a kérdést: ki is az agresszor? Kaddáfi, aki egész élete munkáját, egy szépen kidolgozott jóléti államot véd, vagy pedig a felkelők, akik odaígérve hazájuk javait Amerikának, véres felkelést robbantottak ki, azért hogy egy szélsőséges iszlám államot hozhassanak létre. (Egyes tévhitekkel szemben az USA jól együtt tud működ szélsőségesen iszlám államokkal – lásd: Szaud-Arábia.)
 
 
 
 
 
 
 
A líbiai felkelés „hős demokratái” 2.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A líbiai felkelés „hős demokratái” 3.
 
 
 
 
 
A líbiai felkelés „hős demokratái” 4.
(Ami szent, az szent…)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A felkelés első eredményei 1. : A csador /helyesebben burka/ viselésének bevezetése.
(Bengaziban a „mártírok fala” előtt sétáló nők – 2011-ben, nők napján.)
 
 A felkelés első eredményei 2. : „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” – A felkelők uralta országrészben, aki nem tűnik elég elszántnak, könnyen pisztolyvégre kerül.
(A líbiai néger kisebbség ellen a felkelők valóságos hajtóvadászatot folytatnak, mindegyikükben tipikus „kaddafista zsoldost” látva.)
 
INTERVENCIÓ
 
 Az intervenció kapcsán, Borisz Jelcin idevágó gondolatait szeretném megosztani a kedves olvasóval:
„Nincs veszélyesebb az emberiségre nézve, mint az az elképzelés, hogy nemzetközi erővel megtorlást gyakoroljunk bármely ország, annak lakói, gazdasága, vagy kultúrája ellen. […] Ha elfogadjuk ezeket a játékszabályokat, a demokratikus értékrend globális válságát kockáztatjuk, mert akkor rövidesen egyetlen ország vagy országcsoport ereje dönt a világon mindenről. Világbékét teremtő gondolkodásmód helyett a világcsendőri diktátorállam lelkülete tárul elénk.”
 
2011.03.18.

1 komment · 2 trackback

Címkék: történelem demokrácia polgárháború európai unió líbia észak afrika sortűz borisz jelcin afrikai unió kadhafi légtérzár kadafi kaddáfi líbiai felkelés amerikai intervenció nemzetközi szankciók nemzeti szuverenitás líbiai sortűz líbiai bombázás bengázi felkelés

A bejegyzés trackback címe:

http://zoldkonyvetmagyarorszagnak.blog.hu/api/trackback/id/tr642751457

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kadhafi Bukása 2011.03.19. 16:42:47

Kadhafi bukása elkerülhetetlen. A nyugati vezetők elkötelezték magukat a lázadók mellett, a támadás csak idő kérdése. Az a huzavona aminek a napokban a tanúi vagyunk csak az invázió széleskörű nemzetközi támogatásának a felépítését szolgálja, és tökéle...

Trackback: Kedvenc zászlóim 1. – Líbia 2011.03.19. 08:56:37

         Már tervezgettem egy ideje, hogy elindítom ezt a sorozatot a kedvenc zászlóimról. Líbia zászlaja is szerepelt a listámon, de kezdeni egyáltalán nem ezzel szerettem volna (mert ez a zászló ugyan kéts...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2011.03.19. 11:20:00

Valóságos idöutazás ez a blog, érvelését és gondolatvilágát tekintve is a 80-as évek kommunista propagadáját idézi - ami végül is nem meglepö.

A cikkböl a vallásszabadságnak ez az igen sajátos értelmezése tetszett legjobban (ami szintén nagyon hasonlít az egykori magyar ÁEH-s vallásszabadságra):

"A szenussziak elnyomó, a többségi lakosság vallását nem tisztelő rendszerét vallásszabadság váltotta fel. A szenussziak közül nem mindenki nyugodott bele a változásba, sokuk meggyűlölte az új rendszert, s ezen meggyőződésüket - jelentős hányaduknál - a folyamatosan javuló életszínvonal sem ingatta meg.
A forradalom után Kaddáfi sort kerített a szunnita nagyegyház reformjára is –ami bár igencsak nagy falat volt, de a világi bíráskodás és a női egyenjogúság bevezetéséhez elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult. Ennek a reformnak a lényege az volt, hogy Kaddáfi hitforrásként csak a Koránt ismerte el, míg a Szunna nevezetű - Mohamed cselekedeteit ecsetelő babonás arab népmesegyűjteményt - elutasította. – Ez számos egyházi vezető mindmáig tartó ellenállását váltotta ki."